|
"Tief ist der Brunnen der Vergangenheit"
(Thomas Mann: Joseph und seine Brüder)
"Mély a múltnak forrása" (Thomas Mann:
József és testvérei)
És
miért ne elevenítsük fel emlékeinket, mielőtt a távoli mélységekben
köddé és megfoghatatlanná válnak? 1936 június végén történt,
kevéssel az év végi bizonyítványosztás után, füllesztő, meleg
nap délelőttjén, a Vasút utca már akkor is hatalmas és terebélyes
platánfái alatt. A dorogi úti Klein testvérek fűszerboltja
és épületfa-lerakatából egy négy-öt méter hosszú deszkával
a vállamon tartottam haza, a Corvin János utca felé (ugyan
hogy hívják ma ezeket az utcákat?), mikor a távolban karcsú,
magas, szakállas férfi tűnt fel. Elegánsan - mint később is
megfigyelhettem, mindig elegáns volt -, sötétszürkébe öltözve
közelített felém, és én őfelé; a távolság mind rövidebb lett
közöttünk, én pedig tele voltam gondokkal: hogyan is üdvözöljem
őt?
Bő választék
kínálkozott: "jó napot kívánok", "alázatos tisztelettel",
vagy mint az kicsúszott a számon: "alászolgája, művész
úr".
Ő ezt spártai "szervusz, öcsém"-mel viszonozta, és
nevetve hozzátette: - A "jó napot, Zsiga bácsi" is
elég lett volna...
Majd ekképp folytatta:
- Aztán mi a terved azzal a deszkával, mit akarsz csinálni
belőle?
- Vakkeretet meg festőládát - válaszoltam, s ő csodálkozva
kérdezte:
- Festegetsz, öcsém, vagy festesz?
Ekkor
értettem meg a két szó jelentése közötti különbséget - és
meggyőződéssel állítottam, hogy festek. Meghívott magához,
a műtermébe - ha akarom... Én pedig alig tudtam kivárni a
másnapot, amikor felkereshetem. Akkor éltem meg az első csodát:
műterem! Az olajfesték szaga, a terpentin és a lakkok illata,
a kisebb és nagyobb képek, a "valódi", görgő műtermi
festőállvány, a külön asztalosműhely, a festéktörő asztal;
a polcokon festékek, olajok, ecsetek. Magyarázatai, tanításai
a "mi", a "mit" és a "miért"-ről,
elbeszélései - Párizsról, Olaszországról, a múzeumokról, a
milánói dómról - ébresztették érdeklődésemet, érlelték csírázó
elhatározásomat: festő leszek!
A segítség,
amit a következő három esztendőben tőle kaptam, nála készült
rajzaim, első olajjal festett képeim korrektúrája vezették
próbálkozó lépéseimet a képzőművészet útján. Hol bujkálhatnak
festővénámban az élmények, benyomások, amelyeket azokban az
években éltem meg?
A nyáron
lesz hatvan éve, hogy felbukkant előttem alakja. Ugyan mit
adtam tovább abból, amit Tőle kaptam? Emlékezzünk hálával
azokra, kik egyengették útjainkat! |
Hetey László
|
|
|
|